A beton az építőipar egyik legelterjedtebb anyaga, de nem minden beton egyforma. Az évtizedek során a hagyományos keverésű és öntési eljárás mellett megjelentek olyan speciális megoldások is, mint a lőttbeton, amely egyre több területen bizonyítja előnyeit. A kérdés az: mikor melyiket érdemes választani?
A hagyományos beton jellemzője, hogy zsaluzatba öntve szilárdul meg. Ez a módszer tökéletesen bevált az alapozások, födémek, pillérek és falak építésénél, főként, ha szabályos geometriájú szerkezeteket készítünk. A technológia széles körben elérhető, a munkaerő ismerete hozzá általános, és a költségek is jól kalkulálhatók.
Ezzel szemben a lőttbeton egy olyan speciális technológia, ahol a betonkeveréket nagy nyomással egy tömlőn keresztül, szó szerint „belövik” a kívánt felületre. Ennek két típusa van: az ún. száraz eljárás, amikor a víz csak a fúvófejnél keveredik a száraz anyaghoz és a nedves technológia, ahol előre kevert, vízzel ellátott beton kerül kilövésre. A lőttbeton különösen előnyös akkor, ha nehezen hozzáférhető, bonyolult formájú felületeket kell burkolni vagy megerősíteni, például alagutakban, támfalaknál vagy medencék kialakításánál.
A lőttbeton egyik legnagyobb előnye, hogy kiválóan tapad, gyorsan alkalmazható és nincs szükség hagyományos zsaluzatra, ami időt és költséget takarít meg. Ugyanakkor a gépesítés és a szaktudás igénye miatt nem minden projekt esetében gazdaságos választás.
A hagyományos beton jó választás szabályos, könnyen hozzáférhető szerkezeteknél, míg a lőttbeton inkább speciális, nehezen formálható vagy megerősítést igénylő felületek esetén ajánlott. A döntést mindig a konkrét projekt igényei, a helyszíni adottságok és a költségvetés figyelembevételével érdemes meghozni.