Szabó Kálmán: A szezon legfontosabb mérkőzése előtt állunk! Most eldől, hogy elérjük a célunkat, vagy csak elég közel leszünk hozzá. Nem tagadom csalódottak lennénk, ha nem sikerülne nyernünk, még úgy is, hogy nem mi vagyunk feltétlenül az esélyesek. Remélem, a srácok is átérzik majd a mérkőzés súlyát, és a jobbik énüket veszik elő. Bízunk a szép eredményben…

“Sajnos a játékunk igen fontos szerepelőire nem számíthatok a dunaújvárosi mérkőzésen, de ennek ellenére is győzni akarunk. A helyezés számunkra egyáltalán nem mindegy, hiszen az önbecsülésünk is a tét. Mindenki azt mondogatja, hogy az SzTK-Erima jobb csapat annál, mint ahol a tabellán áll. Ezt nekünk be is kell tudnunk bizonyítani, de ehhez mindenképpen nyernünk kell Dunaújvárosban és a többi előttünk álló mérkőzésen is. A csapatunk jövője szempontjából fontos ez a mérkőzés. Apróbb változásokat az említett problémák miatt mindenképpen eszközölnöm kell a kezdő tizenegyen. Ennek ellenére csak és kizárólag a győzelem lehet az elfogadható számunkra ezen a találkozón. Csak magunkkal foglalkozunk és a saját játékunkra figyelünk.”

A héten többnyire rendben volt az edzéslátogatás, a csapat tagjain látszik, hogy sikeresen szeretnék zárni a szezont és ezért megtesznek mindent. A futballisták kellően motiváltak, így bátran bízhatunk abban, hogy sikeresen hozzuk le az idegenbeli találkozót. A lehető legjobb összeállításban léphet majd pályára az együttes. Számunkra igen fontos a jó eredmény elérése, biztosak vagyunk benne, hogy mindenki akarja ezt a sikert.

A Dunaújváros tavasszal jobban teljesít, hiszen ősszel mindössze kilenc pontot gyűjtött, ám idén már tizenötöt, így nagy harcban van a kiesés elkerüléséért.

A találkozót egy kiváló NB I-es bíró Szabó Zsolt vezeti majd.

SzTK-Erima: Herke – Székely (Bartha Kristóf, a szünetben), Tótok, Nabilek, Nagy G.– Németh A., Szabó M., Nagy B. (Bartha Krisztián, a szünetben), Dávid – Bimbó (Szabina, a szünetben), Golts

Gól: Németh A. (49., 51.), Golts (89. 11-esből) ill. Drávucz (32.), Czibak (47.)

Hát, meg van ez is! Győzelem lett a vége! Pedig volt itt minden! 11-es, kiállítás, dráma, bírói hiba, gyenge játék, küzdelem… Akik könnyű mérkőzésre számítottak, azoknak csalódniuk kellett. Persze kellett ehhez az is, hogy srácaink fásultan, indiszponáltan játszanak. Annyira bealudtunk az elején, hogy talán még azt sem vettük észre, hogy kaptunk egy gólt. Igaz az ellenfelünk is csak azért nem reklamált a kapott büntetőjük ellen, mert ez nem szokás ilyenkor. De fiaink csak nem akartak felébredni, ezért a Szabó-Csurka kettős mondhatni a szokásos módon összetűzést színlelve próbálta megcsinálni a tüzet a pályán. Igen ám, de most először a fiatal játékvezető kolléga eltanácsolta mestereinket a kispadról. Szerencsére a szigetszentmiklósi futballpálya nem túl nagy ahhoz, hogy ez elnémítsa edzőinket, így most a pálya másik széléről jött a már szokásos irányítás. De a szünetig nem sikerült egalizálni, így szégyen-szemre egy gólos hátránnyal mehettünk a szünetre. Edzőink a lelátóra parancsolták a fiúkat, és talán érthetetlenül, ordítozás nélkül, nyugodtan magyaráztak a fejüket lógató játékosaiknak. Talán jobb lett volna, ha kiabálnak, mert el sem kezdődött a második félidő, megduplázta előnyét a vendégcsapat. A kispadtól való elküldés némi-nemű előnye az volt, hogy míg Szabó Kálmán az oldal vonal mellől osztotta a tanácsokat, addig Csurka Zoltán a kapu mögül irányított. Így két helyről jöttek az információk. Ez szerencsére két gyors gólt eredményezett. És innentől kezdve csak azt vártuk, mikor születik meg a várva várt győztes találat. Vártunk, csak vártunk, de mindig valami hiba csúszott a befejezésekbe. Szinte már el is könyveltük, hogy itt be kell érnünk a döntetlennel, amikor a rég elfeledett játékvezető sporttárs, minket is megajándékozott egy büntetővel. Pont a legjobbkor, mert így sikerült itthon tartanunk a 3 értékes pontot. Éreztük mi, hogy jobbak vagyunk, de nagyon nehéz lett a vége…

A lényeg, hogy SIKERÜLT!!!

Szabó Kálmán: Úgy gondolom a győzelem mindennél fontosabb volt számunkra, amit végül is sikerült behúzunk. Nem gondolom, hogy bárki is értékelhetőt nyújtott a mérkőzésen, és ebbe magunkat is beleértem. Kicsit könnyedébben vettük a mérkőzést, mint ahogy szabad lett volna, és hát ez sült ki belőle. Azért a srácok becsületére legyen mondva, hogy felálltak kétgólos hátrányból, és azért hajtottak, küzdöttek. Mint tudjuk, azért a szerencséért is meg kell dolgozni! Ha nagyon okos akarok lenni, akkor azt mondanám: Csak annyit adtunk ki magunkból, ami feltétlenül szükséges volt a győzelemhez!